Elérkezett az idő... Iskolába kell mennem... Mindenki félelem tele várja ezt a napot.. de nekem nem kell aggódnom... Én vagyok a halhatatlanok vezetőjének lánya... Nincs az az ostoba életunt, aki velem ki merne kezdeni... Ugyan halhatatlanok vagyunk, de vannak köztünk olyan erősek (a vezető tanács tagjai, és a vezér családja), akik képesek a saját fajtájukat megölni... A többiek pedig csak súlyos sebeket ejthettek egymáson, azonban belehalni nem tudtak... Az iskolai rendszer is más volt nálunk, mint az embereknél... Nekünk nem volt szükségünk általánosra, alsó és felső középiskolákra, egyetemekre meg hasonlókra... És nem voltak felvételik sem... Itt mindenkit az ereje és képességei alapján soroltak be, és helyeztek el... Amint megszülettünk, beraknak minket egy gépbe... Az a gép megméri az erőnket, majd rangsorol minket... Ennek alapján kezdjük meg az életünket... Emberi években számolva 16 éves korunkba kezdünk el iskolába járni... Nálunk nincsenek ostoba egyenruhák, se névsor, vagy átlagos elosztás... Itt mindenki az ereje szerint osztanak "osztályokba". Az erőszintezőn 0-tól egészen 1000-ig vannak csoportok. Az egyetlen, aki valaha is elérte az 1000-res besorolást, az a mágus Katsuji volt, úgy 800 évvel ezelőtt... Édesapám, a jelenlegi vezető pedig már majdnem elérte a szintjét.... ő 985-ös... Az eddigi legerősebb.... Én, mint egyetlen gyermeke, koromhoz képest, nagyon is közel járok már hozzá.... Általában az én koromban, a tanácstagok és gyermekeik között is legalább 5-600-as különbség szokott lenni.... Én viszont 900-as vagyok... Ezért is fűznek hozzám nagy reményeket... Azt várják tőlem, hogy majd elérem Katsuji mester szintjét, és vannak olyanok is, akik azt remélik, hogy túlszárnyalom őt.... Egyik ilyen az apám... Azt mondja, szégyen családunk becsületén, hogy habár mi vagyunk a vezetők, van, aki nálunk erősebb, vagy erősebb volt... Én igazából úgy gondolom, hogy nincs igaza... de akkor is.. apámnak nem mondhatok ellent... De ennyi elég lesz.. Ideje indulnom az iskolába... Felkaptam a táskám, majd egy varázslat segítségével az iskolához repültem... Utam közben sokan mutatták ki tiszteletüket felém... Volt egy köszönésünk a tisztelet kifejezésére... Jobb kezünket ökölben a szívünkre tettük, majd meghajoltunk... Nem csodálnám, ha ismerős lenne számotokra... Az egyik itteni szörny átköltözött az emberek világába... Ott pedig egy siker könyvet írt a vámpírokról... Nos, végül is sokan adják a fejüket közülünk arra, hogy átköltözzenek, és az ebben a síkban történteket ott megírják... Ismerek olyat is, aki szégyen szemre beleszeretett egy emberbe, és azzal összekötötte életét... Sőt, még halandó is lett miatta... Förtelem... Szégyen a fajunkra nézve... Az iskolába érve a tanárok is köszöntöttek... még az igazgató is elém sietett, és bevezetett a termembe... Lehet egy kissé túlzás, de nekem külön hely volt fenntartva... Apám kérésére persze... Én valójában nagyon utáltam ezt a megkülönböztetést... De apám erről így vélekedett:
"Akinek meg van a hatalma, az használja ki! Akinek nincs, az hódoljon be, vagy az életével fizet érte!"
A vezetővel persze senki sem ellenkezett, de én jól tudtam, hogy emiatt nem kevesen gyűlölnek... és pont ezért nem is voltak igaz barátaim... sőt.. még nem igazak se... Senki se mert a közelembe jönni, mert féltek, hogy egy rossz szó és megölöm őket.. vagy csak egyszerűen rájuk unok, és végük... Nem szerettem ezt a hajcihőt, és hacacárét magam körül... De születésem óta ez megy... Ja és még egy érdekesség... A szokványos csecsemők úgy 20-30 körüli erővel szoktak születni.... az enyém születésem pillanatában 500 volt...
