Ezt nem hiszem el.. Mégis honnan tud róla... nehogy már.... GONDOLATOLVASÓ? De hát az lehetetlen... ilyen képesség nem létezik! Vagy mégis?
- Ne bámulj, hanem válaszolj! - förmedt rám.
- Hogy mit miért tanultam meg? - kérdeztem a hülyét játszva.
- Keiko, nekem nem tudsz hazudni! Tudom, hogy megtanultad azt a varászt. Ott van rajtad a jele! - mutatott a csuklómra....
Hitetlenkedve meredtem a csuklómra... De igaza volt... egy jel virított a csuklómon... Egy szív egy tőrrel átszúrva... Mégis mikor került ez ide? Eddig észre se vettem...
- Ha tényleg titokban akartad volna tartani előttem, legalább felvehettél volna egy kesztyűt... túl nyilvánvaló vagy...
- Dehát.. ez eddig nem volt it....
- Hát persze hogy nem... nem olvastad el végig a varászlatot ugye?
- Nem.... - mondtam zavartan és megráztam a fejem
- Akkor elmondom neked én - indult el felém - "Az, ki a varázslat birtokába lészen, annak jelét csuklóján viseli. Azonban eme jel csak választotta közelében válik láthatóvá. Ezzel jelezvén párjának, hogy mily nemes cselekedetre készül szíve választottja" - kis szünetet tartott - De van még tovább is... "Eme varázs a szerelem megléte nélkül nem idézhető meg. Azonban az igaz szerelem ereje megmentheti mindkettőjük életét, ha az utolsó pillanatban bizonyságot adnak érzéseikről..." - azzal megfogta az állam, és megcsókolt.
Ezt nem hiszem el... ezt mègis hogy kèpzelte? Az eszem azt mondta, hogy lökjem magamtòl, de valamièrt kèptelen voltam rà... Valamièrt vonzott magàhoz... Karjaimat a nyaka körè fontam ès testemmel hozzà simultam. Átadtam magam a csókjának....Érzékeimen végigperzselt a vágy mindent elemésztő hulláma... Olyan volt mintha tűzben égnék.... Ajkaink perzselő forrósága távolodni kezdett... Szemünkben égő vággyal néztünk a másikra... Nem mondtunk semmit, de jól tudtuk mi jár a másik fejében... Legalábbis ezt hittem... Katsuji elmosolyodott, majd így szólt:
- Látod igazam volt. Már most is szeretsz!
Villámként hatoltak belém szavait.... az nem lehet... Én nem szerethetem őt... Olyan erővel és gyorsan löktem el magamtól, ahogy csak tudtam... Kezemmel a számhoz kaptam és letöröltem csókját... A párkány felé rohantam és leugrottam... Földet érve rohanni kezdtem, ahogy csak a lábam bírta... Én nem szerethetem őt! Az teljességgel kizárt... LEHETETLEN!
