Bajban van, érzem! De mégis hogyan? Lehet, hogy ez is a varázslat miatt
van? De nem tudom, hogy van… segítenem kell neki! De mégis hogyan?
-
Talán valami baj van? – nézett rám aggódva
Akihide.
-
Ne-em… vagyis igen… Sajnálom, de most mennem
kell…
-
Rendben. Add ide a kezed – nyúlt felém.
Megfogtam a kezét, ő lecsukta a szemét, majd vett egy mély levegőt és a
körülöttünk lévő mesés világ apró szilánkjaira hullott. Már csak a rózsák
vettek körül minket, de amint kihúzta kardját a földből, az is megszűnt.
-
Tessék, most már mehetsz – mondta kissé
szomorúan.
-
Köszönöm… mindent – mondtam halkan és egy
ötlettől vezérelve egy puszit nyomta az arcára.
Meglepődését
kihasználva gyorsan elrepültem a helyszínről. Az edzőtermünkhöz, vagyis Katsuji házához repültem… de nem volt ott… ekkor a kezemen lévő jel izzani kezdett…
Teljesen vörösre változott és szinte égette a kezem… Óvatosan hozzányúltam,
majd egy nagy világosság kíséretében egy könyv szállt a kezembe. A borítóján a szív
varázsa neve állt. Két kezembe fogtam a könyvet, ami egyszer csak magától
kinyílt és egy varázslathoz lapozott. Egy kereső bűbáj volt az… még sose
hallottam róla… se erről a könyvről. De most nem volt időm vizsgálódni. Katsuji bajban volt… éreztem. Gyorsan olvasni kezdtem a varázslatot, a szavak pedig
szinte szó szerint kirepültek a könyvből és körém gyűlve kavarogtak. Egyre
gyorsabban forogtak, végül felemeltek engem a földről és transzportáltak.
Amikor felnéztem a könyvből már nem az ő házában voltam, hanem a saját házam
hátsó kertjében. Nem értettem hogyan is kerülhettem ide… De akkor
megpillantottam őt… a földön feküdt… alig éreztem az erejét… Ekkor megláttam
apámat is. Odarohantam hozzájuk amilyen gyorsan csak tudtam és két karomat
széttárva védelmezőn Katsuji elé álltam.
-
De mégis mit művelsz? – ordított rám.
-
Nem bánthatod őt!
-
Tudod te egyáltalán, hogy miket beszélsz? Tudod,
hogy ki az a személy, akit te védeni próbálsz? Ő Katsuji! Itt a lehetőség, hogy
megöljük, most le van gyengülve.
-
Tudom, hogy ki ő! Ezért is nem ölheted meg!
-
Hah. Azt hiszed, hogy megállíthatsz? Semmi
esélyed ellenem! Az apád vagyok! És sokkal magasabb szinten állok, mint te!
Azonnal takarodj az utamból, vagy neked sem kegyelmezek! – ordította féke
vesztve.
-
NEM!
-
Te akartad – morogta és rám küldte egyik
legerősebb varázslatát.
Azt hittem, hogy nekem végem van. Hamuvá válok itt és most. Azonban nem
történt semmi. A varázslat egyszerűen lepattant rólam… hatástalan volt.
-
Mi a franc ez? – hitetlenkedett apám.
-
Már nem maga a legerősebb… - halottam magam
mögül Katsujihangját – vége az uralmának… a lánya már felülmúlta azt a
szintet!
